Nem fogtam fel. Pedig tudtam, mi lesz, mégsem fogtam fel. Mikor elkezdtük, már akkor tudtam, hogy egyszer vége lesz. Vártam, hogy vége legyen, hogy meglegyen, ne kelljen stresszelni többet. Egészen addig nem fogtam fel, mígnem egyszercsak ott álltam a kollégiumi szobában, már mindenki elment, én maradtam egyedül. Körülnéztem és belém csapott a felismerés: ide sem jövök többet. Döbbenet. Szinte hallani lehetett a koppanást, ahogy felfogtam végre, valami végérvényesen véget ért. Vége van. Egyszerre örültem és sajnáltam. Felfogtam, hogy vissza kell térnem újra a mókuskerékbe. Nincs többé havonta négy nap kikapcsolódás, elszakadás. Csak a mókuskerék. Szép volt, jó volt, ennyi volt. Még nem tiszta, hogy volt-e valami értelme...
vége
2011.07.12. 10:11
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://kritikus-ok.blog.hu/api/trackback/id/tr373059856
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.