Nagyon rég írtam. Nem is vagyok benne biztos, hogy most folytatni kellene, újrakezdeni - ahogy tetszik. Nagyfokú hallgatásomnak köszönhetően valószínű elveszítettem valamennyi olvasómat - különösebben nem zavar (nem akarok megsérteni senkit) - kivéve egyet. Sejtem ki lehet. De nem állok neki találgatni.
Mit is írjak? Értékelnem kellene az elmúlt hónapokat? Valami okosságot? Vicces. Gondolkoztam, hogy újra kezdem máshol, de felesleges. Nem hiszem, hogy nagyon belekezdek, de lehet lesznek újabb bejegyzések. Talán.
Sokszor elmélázom saját kis világomon. Azokon akik, s amik körülvesznek. Sokszor csalódom emberekben, dolgokban, körülményekben, a dolgok furcsa alakulásában, de már nem zavarnak annyira, mint nem is olyan rég. Sokszor elmerengek magamon is. Hogy bírtam ennyire megváltozni, lecsillapodni, kifordulni önmagamból..? Ez nem önsajnálat, csak a puszta valóság kóstolgatása. Nem érzem azt, hogy olyan nagyon ne tetszene. Elvagyok. Nem vagyok elégedetlen. Viszont az emberismeretem jól cserben hagyott! Ez némiképp dühít, de nem annyira, hogy a kelleténél többet foglalkozzam a dologgal. Minek okoznék feleslegesen saját magamnak bosszúságot, nem igaz? Arra viszont büszke vagyok, hogy az engem irányítani akaróknak még mindig nem hagyok túlzottan nagy teret - feltéve, ha észre veszem, hogy irányítani akarnak.