Gondoltam megpróbálom szavakba formálni az elmúlt hét eseményeit, meglátjuk sikerül-e. Nem gondoltam magamról soha, hogy némi hitelt fogok adni ilyen álmobéli, kissé természetfeletti dolgoknak, bár ez nem feltétlenül az, csak jobb szó nem jut eszembe róla. Vizsgák voltak. Kapásból azzal kezdtünk, mitől legjobban tartottam. Már nem emlékszem, hogy az ébrenlét, vagy az álomvilág hatására, de olyan érzés volt benem, ha meglátom a tételeket, azt kell majd kihúznom, ami a többi boríték között kicsit kilóg. Elképzeltem magam elé, mikor ez az érzés gyökeret vert bennem. Úgy is lett. Megláttam a szép vasutas borítékokat, s volt egy, ami kilógott. Kihúztam. Tisztára idegbeteg voltam, leültem a helyemre, s mielött felfedtem volna a boríték tartalmát, nagy levegő, nyugalom. Elolvastam, miről is kellene majd beszámolót tartanom. Pusztán az olvasást követően úgy éreztem nem kell nagyon örülnöm a két címnek. Na de az a szerencse, hogy van felkészülési idő, ami vagy előhozza az elraktározott dolgokat, vagy nem. Előjöttek ezen dolgok, meg is lett az eredménye. Másik tárgyból nem volt emlékem. Sem arról, hogy mit kellene kihúznom, sem arról, hogy miről is kellene majd beszélnem. (enyhe túlzással) Azért meglett, méghozzá elég jó eredménnyel, bár jó részét a tanár mesélte el helyettem. Vicces volt így utólag. Azt hitte segít a kérdésével, de csak nagyobb lett a káosz.
Következő napi vizsgákkal kapcsolatban nem volt semmilyen előérzet. Csak lement a nap, jól sikerült az is. Utána elmentünk enni. Naná, éhesek voltunk. Egy olyan helyre, ahol kiválasztod amit enni szeretnél, kifizeted, majd leülsz és eléd hozzák. Valamin nevettünk, már nem tudom min, én fogtam a kólámat, mentem az asztalhoz, ahová a fiúk már bepakoltak. Fel sem néztem, fél szemmel érzékeltem, hogy van ott valaki, egy vendég. Letettem asztalra az italom, s csak annyit hallok "a nevetés és a hang ismerős volt"...ledöbbentem, egy rég látott barát, ismerős, akit már 3 vagy 4 éve nem láttam. Jó volt újra látni, beszélni pár szót.
Harmadik nap reggelére megálmodtam, hogy mi fog történni vizsgán. Úgy lett. Úgy gondolom ott fordult meg a szerencsém. Tehettem volna ellene. Nyilván. Mindegy. Következő, s egyben utolsó napra egy vizsga maradt. Reggel úgy ébredtem, hogy az emelt sebességet fogom húzni (nem akarom, de az lesz). Elolvastam mégegyszer, elötte este olvastam először, sok közöm nem volt a témához. Persze, hogy azt húztam, s persze, hogy amit előadtam az kevés volt, mert a jegyzetben, ami nem enyém volt, jó ha fél oldal tárgyalta a témát, tanárnak meg kellett volna vagy kétoldalnyi. Cseppet sem kellemesen elcsevegtünk a témáról, de akkor már úgy ülsz a tanár elött, hogy minden mindegy, csak szabadulhass...ááááá, nagyon gáz volt. De a végeredmény a fontos. Vagy a részvétel?
Idegtépő egy hét volt ez, s még van egy félév, ami még nehezebb lesz, s az azóta naponta jelentkező gyomorfájás csak nehezen akar múlni, de már legalább étkezem rendesen.
