Milyen jogon dönthetünk mi emberek állatok sorsáról? Hogy vagyunk képesek "jó" döntést hozni? Hogy vagyunk képesek egyáltalán döntést hozni? Ők velünk szemben teljesen védtelenek, saját érdekükben képtelenek szólni, tiltakozni. Megszületik egy kiskutya. Születésekor van rá jelentkező, hogy majd kell, meg szereznek gazdát, tartsd meg, holott nem akartad, mert mintha láttad volna előre mi lesz. Most, hogy már mehetne a kiskutya, kinek nevet nem adtál, csak Kiskutyának hívod, aki már a szívedhez nőtt akaratlanul is, naná, hogy itt maradt a nyakadon, s majd neked kell valamit kitalálnod, rangsorolnod, lelkiismereteddel megtárgylanod. De csak halogatod, és aki azon "sír", hogy hogyan tudná elvinni, a síráson kívül nem tesz semmit az állatért. Haragszol rá, mert neki is köszönhető, hogy ilyen helyzetbe kerültél. Már bocsánat, de ez nagyon szar. És akkor még Bogyót szóba sem hoztam, ha rá gondolok már potyognak a könnyeim. De ez az én problémám, magamnak köszönhetem.
védtelen
2010.11.20. 10:44
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://kritikus-ok.blog.hu/api/trackback/id/tr952460770
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.