"...Az őrült - akár ismerte Billyt, akár nem - ijesztő ellenfél volt. A bizonyítékokat látva merész volt, de nem vakmerő, egy olyan pszichopata, aki ura tetteinek, okos, intelligens és ravasz, Machiavellire jellemző gondolkodással. Ezzel szemben Billy Wiles csendesen, minden felhajtás nélkül járta az útját a világban. Egyáltalán nem volt furfangos, vágyai is egyszerűek voltak. Csak abban reménykedett, hogy életben marad.
Végigsietett a füves réten, áthaladt a tölgyfa lelógó ágai alatt, és mintha különös, mozgó alakot látott volna a levelek között. A Ford Explorer mögött a templom olyan volt, mintha jégből faragták volna. Billy kinyitotta a kocsi központi zárját a távirányítóval és beszállt. Becsukta, majd magára zárta az ajtót, a revolvert pedig az utasülésre dobta. Amikor már indítani akart, észrevette, hogy a kormányra egy összehjatogatott papírdarabot rögzítettek.
Újabb üzenet.
A harmadik.
A gyilkos valószínüleg az autópálya mellett parkolt, figyelte a Lanny Olsen házához vezető lehajtót, és várta, hogy Billy bekapja a csalit. Biztosan észrevette, amikor az Explorer behajtott a parkolóba. Az autó le volt zárva, így a gyilkos elvileg csak úgy juthatott volna be, ha betöri az ablakot, de ennek nem volt nyoma, sőt a műszerek azt sem jelezték, hogy korábban szólt volna az autó riasztója. Eddig a percig e rémálom minden pillanata tökéletesen valóságosnak tűnt. A harmadik üzenet felfedezése azonban mintha valami fantáziavilágba dobta volna át Billyt.
Letépte az odaragasztott üzenetet, és széthajtotta. Az autó belső fényei még világítottak, mivel csak nemrég csukta be az ajtót. Az üzenet csupán egyetlen kérdésből állt: Készen állsz az első sérülésre?..."
