belfegor_

Beszűkült újfent az a bizonyos élettér. Megint ingerszegény környezetben kell lenni, s az agyadat ezer felesleges dologgal traktálni - nem nagy sikerrel. Tiltakozik rendesen az agyad a sok információ ellen. Nem elég a beszűkült környezet, ha valaki arra vetemedik, hogy megjelenik, aki nem téged akar látni, az idegesít. Mert milyen vendéglátó vagy, ha fel sem kelsz, hogy üdvözöld a jelenlévőt, s még ugráld is körül, ha esetleg fogyasztana valamit. Na de ez is milyen már, aki ismer, az tudja, hogy ilyenkor nem kell zaklatni, nem kell jönni, keresni, de ezt miért nem tudja az, akinek igazán kellene? Elég a jelenlegi probléma, aminek megoldása rám vár, még a szokásos baromságokkal is foglalkozni kell. Volt már ilyen, hogy megkérem valamire, amire rábólint, de nem csinálja meg. Megkérem mégegyszer, sőt már ő mondja, hogy segít, mondjam meg, mit várok el, ennek ellenére "magad uram, ha szolgád nincs". Én ezt nem értem. Sok minden idegesít, főleg az emberek - naná. Megint egyedül érzem magam, pedig nem vagyok egyedül, látszatra. De a látszat nem elég semmire. Semmi nem jó, semmi nem tetszik. Mindegy. Egyszer ez is elmúlik. Ha lehetne egy kívánságom, februárt kívánnék. Legyen már február.