Csinálják a faluban, az utcánkban a járdát. De nem ám akármilyen lesz, mert a helyi "ki ha nem én" térkővel kirakott járdát csináltat, mindenféle szedett-vetett társasággal. Ezek az emberek...!!! Minden ilyen brigádban, minimum egy Béla van. Minden ilyen társaságnak a 99,9%-a alkoholista barom! Tisztelet a kivételnek, de azt még nem nagyon láttam, főleg nem köztük. Az még hagyján, hogy amikor nekiálltak, azt mondta a falu első embere, hogy 3 hét alatt végeznek, ami már elmúlt. Meg naná, hogy akkor zörögnek a ház elött, mikor az ember éjszakás után pihenne, erről ugye nem tehetnek. Még az sem izgatott különösebben, hogy a járda szintje - magassága, ha úgy tetszik - minden máshoz képest minimum 10 cm-re kimagaslik, így nem lehetett bejárni kocsival, mert biztosra vettem, hogy majd ezt a problémát meg fogják oldani valahogy, ez így is lett. (bár inkább nem jellemezném) Azt is lenyelem, hogy északi oldalról lévén szó - onnan kapunk mindent, esőt, vihart, majd havat széllel együtt - meg kell majd oldani a kapuban lévő víz elvezetését. Ez is a magasság különbségnek köszönhető. NA DE ezeknek a marháknak miért kell szórakozásból idegesíteniük a kutyákat? Attól, mert nem vagyok kint az utcán, hogy azt lessem, hogy hogy csinálják a dolgukat, ha véletlenül kinézek az ablakon, észreveszem, hogy a barom melós, négy méter messziről, csak azért visszajön a kapuhoz, hogy a kutyát ilyesztegesse, hergelje. Rá pár percre indultam el itthonról, alig álltam meg, hogy ne szóljak be neki. Lehet ezt még űberelni! Ma kapom a telefont, hogy a kutya a falut járja. Ezek a munka hősei épp itt dolgoznak a ház elött. A szomszédnak be tudnak szólni, hogy kinyitnák a kaput, hogy hozzáférjenek a bejáróhoz, legyen szives fogja meg a kutyáját. Nekem? Nekem nem tudnak szólni! Hozzám csak simán benyitnak. S a kapu, csodák-csodájára, nem csukódik be magától - bár ők lehet azt gondolták - és a kutya naná, hogy nem marad az udvaron. Mert ezek a barmok kitárják a kaput és elmennek ebédszünetre. A szerszámok szépen a kerítésemnek támasztva sorakoznak egymás mellett. Forr az agyam a dühtől, s ilyenkor egyik sincs épp ott, hogy beszólhassak nekik, pedig fel voltam készülve! Gondolatban elküldtem őket mindenfelé, miközben sétáltam haza a kutyával. Remélem még akarnak valamit kapun belül dolgozni, mert bezártam. (az meg a másik, hogy reggel valaki elment itthonról dolgozni, aki nem én voltam, és jó szokásához hűen, nemcsak a házat hagyta nyitva - bár kinek kellenék én, aki elrabolna - hanem a kaput is. erre mit mondjak?)