Ő is lép. Meghozott egy döntést, és tartja is magát hozzá. Jól döntött. Jól döntött? Annál, ami volt, bármi jobb lehet. Irigylem-e? Talán igen, talán nem. Az eddigi életét semmiképp, bár vannak benne dolgok, amiket én is szeretnék, de alapjában véve nem irigylem, én nem csináltam volna azt, amit ő. Tönkre tette magát. Saját maga miatt, és sok olyan ember miatt, akik még feleannyit sem érdemelnének, mint amit ő adott nekik. Kihasználták, eléggé pofátlanul. Mind anyagilag, mind érzelmileg. Ő lehet máshogy gondolja, de szerintem főleg anyagilag. Semmibe vették, hülyének nézték. Ami most vár rá, az végre az, amit ő szeretne, nem az mellett az ember mellett és család mellett. Nem ott, nem velük. Hanem tőlük jó messze. Nem kell azt csinálnia, amit eddig, nincs sem rákényszerülve, s még hagyni sem hagyják, sőt, megtiltják neki. Ember számba veszik, szeretik. Nem azt irigylem tőle, ahogy mostantól élni fog. Azt irigylem tőle, hogy többé nem kell a hátrahagyott problémákkal foglalkoznia, nem kell elviselni, tűrni, együtt élni, hallgatni. Irigylem tőle a merszet, a bátorságot. Végre normális élete lesz. Remélem boldog lesz.
nem ott, nem velük
2010.07.30. 07:45
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://kritikus-ok.blog.hu/api/trackback/id/tr652186397
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.