Sírjak, vagy nevessek? Miféle játék ez? Csak nézek ki a fejemből, emésztem a dolgokat és folyton azt hajtogatom magamban "ezt nem hiszem el". Néha még hangosan is kimondom, mintegy tudatosítva, hogy tényleg... Hisztizhetnék tör rám. (RÁM!!??) Megáll az eszem. Egyszerüen nem bírok most ezen tovább lépni. Ez a hülye tehetetlenség. Rázom a fejem, és kinevetem magam, hogy milyen szerencsétlen vagyok. Ezek az élet által íródott forgatókönyvek, amibe nincs beleszólásom. Ki irányít? S közben jót kacag rajtam? Szeretném már egyszer én megírni, és ahogy megírom, úgy végig is játszani, ízig vérig megélni, nem csak gondolatban. Sokat kérek? Nem túlzottan - szerintem.
nem hiszem el!!!
2010.09.10. 20:28
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://kritikus-ok.blog.hu/api/trackback/id/tr752287111
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.