Érdekes, kedves, szeretni való emberek társaságában töltöttem a hosszú hétvégét. Jó volt kimozdulni. Eddig is szerettem Szegedet, de most, hogy mellette rokon lakik, így mégjobban oda vagyok érte. Persze nem a város miatt mentünk, így abból én sokat nem láttam, csak átutaztam rajt. A másik kedvenc Abony. Nagyon jó volt ott lenni náluk, látni őket, beszélni velük. Végig az motoszkált a fejemben, bárcsak Tes is ott lehetne. Kár, hogy nem jöttél, nem jöhettél. Majd legközelebb. Törvényszerű, hogy akiket a legjobban szeretünk azok vannak a legtávolabb tőlünk?
rokonok
2010.08.23. 16:44
2 komment
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://kritikus-ok.blog.hu/api/trackback/id/tr432241609
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Ina17 2010.08.23. 20:24:58
Tudom, h nem beszéljük meg írásaidat... de...
Igen, törvényszerű, hogy akiket szeretünk azok vannak a legtávolabb. Mert oly jó vágyódni, szenvedni és végül örülni. Az ember ilyen. Másrészt lehetne ez másként is.
Igen, törvényszerű, hogy akiket szeretünk azok vannak a legtávolabb. Mert oly jó vágyódni, szenvedni és végül örülni. Az ember ilyen. Másrészt lehetne ez másként is.
DEdit 2010.10.06. 18:16:28
"Ebben a pillanatban villant belém, mit érezhetnek a testvérek egymás iránt. Életüktől elválaszthatatlan ez az érzés, semmilyen érzelmi megrázkódtatás nem tudja gyökerestül kiszaggatni, a civakodások megtaposhatják egy pillanatra, hogy utána annál elevenebb legyen. Ezt az érzést semmiféle szenvedély nem sem fojthatja el véglegesen, még az erős, igaz szerelem is legfeljebb csak versenyre kelhet vele."