belfegor_

Megint egy álom. Csak egy álom. Melyben úgy teszel, ahogy kell, mely után zaklatottan ébredsz. Álmodban megaláznak, gyötörnek, de te nem hagyod magad, most már nem. Végre teszel magadért! Kiállsz magad mellett! Bár álmodban sírsz, de felülkerekedsz a sérelmen és eldöntöd, amit el kell. A porigalázottság mellett van annyi tartás még benned, hogy ellentmondást nem tűrően, végérvényes döntést hozz. Ébredéskor, vagy még az ébredés és álom határán olybá tűnik, mintha valóság lenne, nem csak érzékcsalódás. Teljesen átéled a történést. Lelki fájdalommal ébredsz, elképedsz a valósághű álombéli élménytől. A megalázottság érzete, a döbbenet és rossz érzés végigkíséri napod, s bár csak álom volt, titokban mégis haragszol, sértett vagy. Valamint büszke, az éjszakai önmagadra.