Négy fárasztó nap után felszállni a vonatra éhesen, szomjasan, álmosan, fejfájással, tele kavargó gondolatokkal az elkövetkezendő megmérettetésre gondolva. Ilyenkor nincs más vágyam, csak annyi, hogy végre kikapcsolhassam minden gondolatom. Amit a legjobban várok, hogy zenét hallgathassak. (kinek mi a zene...?) Nincs is annál jobb, mint beindítani az agykikapcsoló zajt és semmi másra nem figyelni. Ilyenkor törlődnek a fejemben a feleleges dolgok, amiket majd tanulhatok meg újra...:)
