belfegor_

Érdekes, hogy én is - a lázadó - hogy beálltam a sorba. Mostanában nem ellenkezem a szabályok ellen, még inget is hordok munkában. Persze, így jó időben furcsa lenne pólóban kimenni és úgy kalimpálni. De nem csak munkahelyen hajtok fejet, mostanában bárhol, bármikor képes vagyok befogni a számat. Bevallom, ez elveimmel ellentétes, nem is tetszik, de mégis, teszem, amit kell. Talán csak belül ordítok, mint mindig, de megpróbálom nem meghallani, nem figyelni rá. Furcsa úgy járni-kelni emberek között, hogy nem nyilvánítok véleményt (én!?), nem ütközöm meg dolgokon, elfogadok mindent olyannak, amilyen. Meddig tudom elfolytani énem eme lázadó jellemét nem tudom, csak azt sejtem, hogy amikor elegem lesz, nagyot fogok robbanni. Vagy teljesen kifordulok önmagamból és képes leszek átlépni a dühömön, mintha csak egy kupac szemét lenne? Enyém a ZEN. Jajj, formában vagyok, megint. Csúnya vége lesz ennek a magas fokú érdektelenségnek. Mindenesetre hiányzik az álandóan elégedetlen én, mintha valaki más lennék. Olyan furcsa. Ennek is egyvalami lehet az oka? Nem tudom, majd megfejtem.