Egy pofon. Legalábbis úgy hatott, és eléggé kijózanító volt. Maga a testi fenyítés - úgymond - nem történt meg, de a célját elérte. Ennyire érzéketlen lennék? Nem veszem észre a körülöttem élők jelzéseit. Ettől rosszul érzem magam, mert bántani nem akartam. De mégis, akaratomon kívül, bántottam. Nem haragszom, mert szólt, nem haragszom, mert szembesített saját magammal. Magamra haragszom, hogy ennyire önző és egoista vagyok, hogy magamtól nem vettem észre, mit is művelek. Visszaforgatni az időt nem tudom, de tanulni a hibáimból képes vagyok.
akaratomon kívül
2010.06.04. 11:48
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://kritikus-ok.blog.hu/api/trackback/id/tr552055813
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.