Az elbaltázott lehetőségek ott sorakoznak elötted, mintegy ujjal mutogatva, emlékeztetve a múltban elkövetett lépésekre, ballépésekre. Ezen lehetőségek sorába, ím egy újabb lehetőség csatlakozik, s ettől rossz kedved van. Pedig már a lehetőség eshetőségétől boldogabbnak érezted magad, színesebbnek láttad a szürke hétköznapokat. Elgondolkozol, mérlegelsz, hogy mit tettél, vagy nem tettél jól, vagy rosszul. Tulajdonképpen semmi rosszat nem tettél, persze jót sem, szinte csak sodródtál - bár nem teljesen tétlenül - de valami mégiscsak meggátolt a lehetőség úgymond kiaknázásában. Csak magadat okolhatod, mást ezért nem tehetsz felelőssé. Bár, ha jobban belegondolsz, igazából senki nem hibáztatható, még te sem, így ezen ne is rágódj.
Csak ez a mostani, a régmúltra tekintve, fájóbb veszteség. De a rosszkedv elmúlik, idővel, s adódik újabb lehetőség.
