Próbálom, de nem megy. Ott ülök fölötte, olvasom, memorizálom, de egyre csak elkalandoznak gondolataim. Valamit meglátok, meghallok, valami eszembe jut, csörög a telefon, smst írok, virágot kell ültetnem, mosogatnom kell, ezer meg egy más tenni való, ami persze ráérne. Hirtelen minden más vonzóbbnak tűnik, még a takarítás is, bármit csinálnék, csak tanulni ne kelljen. Egyáltalán szükségem van nekem erre? Én akartam? Miért akartam? Normális vagyok? - na erről vitatkozhatnánk. De az is eszembe jutott már, hogy minek csinálom ezt a sulit, mindenhol keresem a kibúvókat. Hihetetlen. Bármit kitalálok, még ide is leültem zagyvaságokat írni, ahelyett, hogy tanulnék. Pedig a végeredmény mégis csak az, hogy vissza kell mennem a jegyzetek fölé és folytatnom kell, mert nem akarok beégni, nem akarok rosszul szerepelni, nem akarok szégyent hozni főnökeimre, de elsősorban magamat nem akarom lejáratni, magamnak akarom megmutatni, hogy igen, meg tudom csinálni, képes vagyok rá! Naná.
tanulás
2010.04.22. 17:11
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://kritikus-ok.blog.hu/api/trackback/id/tr331943004
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.