Nem hiába mondják, mondjuk mi, a vasutas a legrosszabb utas. Mi vasutasok tudunk a legjobban háborogni, ha valami nem úgy van, ahogy lennie kellene, mi nem szeretünk késni, kényelmetlenkedni utazás közben, mi tudunk a legjobban háborogni, s szidni munkaadónkat...
Adott napon, adott viszonylatban, adott vonaton, adott kocsiba, adott ülőhelyre megveszed a pótjegyet, konkrétan fizetsz egy szolgáltatásért. Az részletkérdés, hogy az a szolgáltatás már rég nem az, aminek lennie kellene, és hogy a pénz, amit adtál érte visszajön, hiszen visszaigényled. Lényeg, hogy elvársz valamit a szolgáltatás megvételéért. Kiérsz kellő időben a vonatra, ami már tele van. Megkeresed a helyed, utazótársad hangosan mondja, hogy az ablak melletti a tiéd. De a hely már foglalt. És az oda elötted érkezőnek meg sem fordul a fejében, hogy esetleg te szeretnél a helyedre ülni, közömbösen veszi tudomásul létezésed, nem kérdez rá, hogy esetleg igényt tartanál-e jogos helyedre. Ő, mikor felszállt a vonatra, csak azt nézte, hogy van ott szabad hely, és belesüppedt az ablak melletti ülésre, majd miután megérkeztél, majdhogynem még a táskáját meg kabátját is derogál levenni arról az ülésről, ami nem a tiéd, de szabad. Nem szólsz neki, de már utálod. Leülsz, próbálsz nem zavarni, nem hozzáérni. Végre elindul a szerelvény, egy szakaszon elég lassan mentek, majd egy olyan állomáson, ahol nem kellene meg is álltok. Ebben a pillanatban már tisztán látod, az utazás a kelleténél hosszabb lesz, mert késni fogtok. A kedves utas, aki helyeden trónol, szőke, nem éppen csontgyönge, ebből kifolyólag nem nagyon fér el az egy ülésben, számtalanszor hozzád ér. Nem tűnik fel neki, hogy mindenegyes ilyen nem kívánt kontaktus után mégjobban kihúzódsz. Idegesítő. De nem csak őkereksége ér hozzád, hanem minden létező dologgal, a táskájával, lábával, majd elkezd zörögni, kit érdekel, hogy aludnál! A nap besüt, ezerrel, saját magának elhúzza a függönyt, de csak épp annyira, amennyire kell! Szerencsére meglátod a jegyén, hogy csak Győrig megy!!! Addig csak kibírod valahogy. Konkrétan tiszta idegen, de ez van. Leszálláshoz készülődik a töltött galamb (én sem vagyok egy modell, de őőőő, durva), lerí róla a felsőbbrendűség, csak nem tudni, mire fel. Hogy is várnád, hogy illemtudóan elköszönjön, hisz mikor te felszálltál, már akkor nem volt képes visszaböfögni valamit. Jajj de utálatos vagyok!!! Kicsit talán nyűgös voltam már a suli végére? Kicsit...hááát. De hazaértem, végre! És ez a fő.
