Homokba dugod a fejed, csak hogy ne kelljen ezzel foglalkoznod. Még van kifogásod, még van mibe temetkezned, még van hová menekülnöd. De mi lesz, ha szembe kell nézned vele? Mi lesz, ha döntésre kényszerülsz? Mit fogsz akkor tenni? Hiába nem akarsz belegondolni, máris érzed, hogy foglalkoztat, máris rettegsz a jövendőtől, máris belebújt a fejedbe. Sokan emlékeztetnek rá, hogy nem kerülheted meg a dolgot, hogy teljesen mindegy, hogy mikor, de a probléma megoldása rád vár, és vár, ameddig kell. Nem fog csak úgy elpárologni. Le fog csapni rád, amint lehet.
De amíg teheted, addig csak elodázod a dolgot, hagyod, hogy múljon az idő. De meddig? Miért félsz ennyire? Talán nem is arról van szó, hogy félnél, hanem még tényleg nem akarsz a mélyére tekinteni, s még át sem látod teljesen - vagy csak ezzel áltatod magad. Valamire vársz. De mire? Tényleg, mire?
