Emlékekkel van tele az élet. Mégis vannak olyanok, amikre nem emlékszünk. Általában ezekre szívesen emlékeznénk, de valamilyen oknál fogva törlődnek memóriánkból. Ez nem jelenti azt, hogy ezen emlékképek nem kedvesek számunkra, csak épp az elménk - ki tudja milyen rendszer szerint - szelektál a megőrzendő információk között. Lehet, ha valaki emlékeztetne dolgokra, akkor soha nem felednénk? A közösen megélt dolgok ezért jók. Mert van valaki, aki emlékszik, aki elmeséli, hogy ő hogy élte meg azt, amit te elfeledtél. S ezen elfeledett dolgokat nagyon jó hallgatni, mintha újra élnénk őket. De ilyesztő is egyben, hogy míg valaki ennyire pontosan feltud idézni évekkel ezelötti dolgokat, azt részleteiben képes szemléltetni, addig te egyáltalán nem emlékszel, mintha meg sem történt volna.
Azért az vígasztal, hogy ez nem csak nálam fordul elő, hogy van nekem olyan emlékem, amit Te feledtél el, amit a Te elméd törölt, amire én emlékszem, ami nálam "maradt" meg.
